Vajda János

(1827-1897)

---

 

1.) Életpályája, művészete

A modern magyar lírát, a Nyugat korszakok készíti elő. A modern költészet jellemző rá.

A magány és az álom szinte kézen foghatóvá válik a műveiben, ez újszerű.

Az impresszionizmus és a szimbolizmus előfutára lesz, a megfoghatatlant megfoghatóvá teszi.

Kortársai:

• Reviczky Gyula
• Komjáthy Jenő
• Kiss József

Kezdetben Petőfi nyomdokaiban haladt, szerinte a népköltészetből kell újjászületnie a magyar irodalomnak. Emiatt sikeres volt.

1850-es években azonosult Arany ízlésével, könyv formájában megjelent műve: Béla királyfi. Írt balladákat, románcokat, drámákat.

1860-as években eltávolodott a kor hivatalos irodalmi politikájától. (=a népnemzeti irányzattól.) ÍGY már nem volt nagysikerű.

Újságírásba kezdett, minden nap dolgozott, lassan a vallomásos líra felé fordult.

OK:

• személyes sorsa miatti elégedetlenség
• más kort akart, elvárásainak nem megfelelő kor ez
• kielégíthetetlen szerelmi vágyai vannak

Magányosságának okai:

• 1. Kratochwill Georgina

Ginának nevezi csak (=Gina versek). Apja jómódú családból származott, borbély volt. 20 évesen ismerte meg, magas, karcsú, fekete hajú, szép nő volt. DE: ő nem viszonozta a költő szerelmét.

Férjhez megy egy gazdag emberhez, akinek a halála után cirkuszi igazgató lesz és elszegényedik. Vajda sosem szeretett más jobban nála. Múzsája volt mindörökre.

(~Dante örök szerelme: Beatrice)

• 1. Politikai elszigeteltség

Ez növelte a magányát. A kiegyezésnek ellensége volt. A hivatalos irodalommal is szembefordul (=Gyulai Pál), így egyre magányosabb lesz.

Pesten született. Székesfehérváron járt iskolába, de egyetemi végzettséget nem szerzett. Vándorszínész lesz. Pesten részt vett a forradalomban.

1880-ban feleségül vette Bartos Rózát, DE el is vált tőle, nem szerette. Hozzá írt versek: Rozanna-versek.

Sokat betegeskedett, 1897-ben meghalt.

2.) Művei

1. Virrasztók

A szabadságharc bukása után írta (1857-ben). Ekkoriban sok kivégzés van. Az író nem mondhatja el a gondolatait, hanem elbújtatva mondja csak el. Ez egy allegória (=egy metafora képe és valósága végigmegy a versen.) Az aktuális politikai és társadalmi valóság egy-egy jelenségei figyelhetők meg a mű egyes motívumaiban.

A virrasztók feladata a népszokás szerint az, hogy egy teljes éjszakán át ébren őrködjenek a halott mellett, hátha még életre kel. Éppen ennek a szokásnak a jelentése vezeti el az olvasót az allegória megfejtéséhez.

A költő az 1850-es években halottnak tetsző hazáról ír (a versben a halott az országot szimbolizálja), és a forradalom értékei és eszméi mellett való virrasztásra hívja fel a figyelmet. (Vajda a végsőkig ragaszkodott a forradalomban.)

Már az első szakasz érzékelteti a vállalt feladat nagyságát. A fagyos, téli éjszaka nem feltétlenül a reményvesztettséget jelenti, hanem inkább az arra irányuló politikai akaratot jeleníti meg. A csillag motívum többször feltűnik a versben, ezekből következtetni lehet arra, hogy a forradalom csillogó eszméiről van szó. Így az első versszak csillagoltó sötétsége a Habsburg törekvéseit jelentik. Ezeknek az allegorikus képeknek jelképes varázsuk is van: nemcsak kettős értelmet hordoznak, hanem életérzést és lelkiállapotot fejeznek ki. A „csillagoltó sötétség" kísérteties atmoszférát teremt, és ez az érzés fokozódik a következő versszakokban.

„Mi vagyunk még ébren." - ez a költőket jelenti, azaz azokat a költőket, akik nem alkusznak meg semmiképpen, szabadságot akarnak. Őrzik ők a „nagy halottat" azaz az országot és a forradalmat.

Megszólal az öngúny is: „ez a kenyerünk" vannak olyan költők is, akik virrasztásukat csak fizetségért teszik.

„Rágódunk a csontokon" - még mindig maradt remény, van amiben lehet reménykedni (csont-remény).A költő szerint a magyar földet megszerző ősökre hoznak szégyent azok, akik a mulatozásba menekülnek és tűrik az itt levő idegenek hatalmát. Az ők és a mi ellentéte a hetedik versszakban bomlik ki a teljességben. - társadalomkritika

A vers második részét a nemzet és a forradalmi eszmék tetszhalottságának képzete hatja át.

A hetedik versszakból kibontakozik a kitartás és a feladás vitája. „ébren is mi - álmodunk". Az éber álom jelenthet álmodozást, illúziót is. A virrasztók reménykedése passzív, mert álmodják a hihetetlent, de beszélni nem mernek róla - így a cselekvés lehetősége kizárt.

„álmodunk" - hátha csak tetszhalott a nemzet és talán meg lehetne még menteni - ez a vágyuk.

Kakasszó: felhívás: még lehetne csinálni valamit.

Csillag: remény.

„a nagy tenger éjszakába": időérzék elvesztése fokozza a bizonytalanságot. A következő óhajtó, felkiáltó mondatok türelmetlenségre utalnak.

A 11. versszak keserű önvallomás: Vajda beismeri, hogy „dalunk is már egyre fárad", azaz hiányzik a kitartás belőlük már.

Se kakasszó, se csillag nincs, senki sincs, aki bíztasson.

Az utolsó sorok olvashatók lemondásnak, reményvesztettségnek, de lehet figyelmeztetés is.

Igyekszik felhívni az olvasók figyelmét, hogy mindenki feladata az, hogy ébren tartsák a forradalom eszméit és gondolatait.

2. Vaáli erdőben

Újszerű tájlíra: A küzdelmekben kifáradt, sebzett lélek vonzódott a természethez, a békéje és csendje után. Vajdát már nem csak a külső világ, hanem egy sokkal mélyebb vadon is, a lélek világa. Petőfi verseiben maga a táj elevenedik meg, míg Vajdáéban csak a közvetítő elem, gondolatait, látomásait idézi fel. A lélek drámája rávetődik a külvilágra, s megtelik nyomasztó hangulattal, belső fájdalommal, kínzó gyötrelmekkel. Jelképpé válnak a természet jelenségei: a táj csak közvetítő elem a költő és az olvasó között. A lélek drámája vetítődik az olvasóra.

Megjelennek a halál gondolatai a verseiben, mert 1874-ben beteg lett.

A halál szerinte a végső pihenés, ami nem félelmetes dolog, „lehullani a fáról": békésen csendesen. Az erdő védelmet nyújt neki.

Olyan, mintha az egész vers egy mondat lenne, állítmány: jó volna. Ehhez 10 alany tartozik. Nem tudjuk, ezek kihez szólnak, mikor történik, így időtlenséget fejez ki. (=főnévi igenevek)

A vers csöndes, borongós hangulata szokatlan Vajdánál, a kudarcokba belefáradt lélek sóhaja, lélektanilag teljes és őszinte.

1. versszak: rejtőzködés: mély vadon, csalános, félreeső völgy, sűrű árnyak enyhelyében. - Óvó, védő hatást kelt.

2. versszak: „kis házikó" - védelmet szimbolizálja, otthonra találást, békességet, nyugalmat jelent, ez mesebeli dolog. Ide vágyódik vissza a Vaáli erdőbe.

Halmozások: mozdulatlanságot fejeznek ki a versben.

3. versszak: Az eddigi háborítatlan természet ellentétben áll a világ motívumaival. Elgondolkodik a közelgő halálról. (1,2 - 3)

4. versszak: CSÚCSPONT: kiteljesedik a vágykép. Jelen vannak az illatok, a mozgás és az idő.

5.-6. versszak: a konkrét meghalásról és öröklétről ír. Áthajlás: nincs vége a gondolatnak, átmegy másik sorba, versszakba. Feszültséget kelt, félt, vívódik.

A vers elolvasása után drámai feszültséget érzünk, hiszen mindaz a természetbe besimuló béke és nyugalom, amiről szó van, az a soha el nem érhető idill.

Felező nyolcasok: a hagyományos magyar irodalomban a dalnak megszokott kifejezőeszköze.

Verselése: Szimultán verselés: időmértékes és hangsúlyos is egyben.

Hangszimbolika: magas hangrendű szavak sokkal kellemesebbek, mint a mélyek.

•  
  1. Nádas tavon

Előremutató vers: impresszionista. Nyugalom árad a természetből, a lelke nyugalmát a természetre vetíti át.

1. versszak: reális tájelemek jelennek meg itt. Hasonlat: mint az árnyék - ez hangulatot ad. Megjelenik a mozgás: leng a csónak. Átmegyünk a látomásba lassan.

2. versszak: nincs benne állítmány: andalító hangulat.

3. versszak: a csónak eltűnik, már nem ring, hanem a költő ring. A zene is ezt segíti, a vers zenéje. Ez már látomás.

4. versszak: nézi a világot a költő. Kiszélesedik a látókör, irrealitás, látomás jelenik meg. Olyan világot lát, amiben van varázslat.

5. versszak: átfogja a teret: fönt, lent.

6. versszak: „csodás, tündéri" - minden szép a tájban.

7. versszak: megjelenik a mozgás. Ami reális világ volt, az most káprázatos lett.

8. versszak: a reális világ itt már megszűnik. Rákérdez az élet-halál kérdésére.

9. versszak: „forgó jelen" - megjelenik az idő.

10. versszak:_ megáll a nap, pillanat van

11. versszak: idő

12. versszak: ring a költő lelke.

13. versszak: bizonytalanság.

Forma: felező nyolcas, magyaros hangsúlyos verselésű és időmértékes is, szimultán.

I. Szerkezeti rész: 1-2-3®látványból a látomásba

II. Szerkezeti rész:4-5-6®látószög bővebb lett

III. Szerkezeti rész:7®tér

IV. Szerkezeti rész:8®élet értelme

V. Szerkezeti rész:9-10-11®idő

VI. Szerkezeti rész:12-13®megrendült lelkiállapot, ahol a világ csak egy álom.

Schopenhauer: az élet egy álom, a világ csak egy hangulat - pesszimista felfogás.

Oldal: Vajda János
Ingyen tanulás csak Neked! - © 2008 - 2024 - ingyentanulas.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat