Rendszerezés alapjai:

A rendszerezés az élővilág fejlődéstörténetén, a fajok rokonságára alapul.

A rendszerezés alapegysége a faj:

• közös eredet
• hasonló alak
• termékeny utód
• a fajok a rendszerezés szempontjából állandók
• minél több a megegyező tulajdonság, annál közelebbi a rokonság.

A rendszertant kidolgozó kutatók:

• Carl Linné: svéd természettudós, nevéhez fűződik a kettős nevezéktan megalkotása és a mesterséges rendszer, a Fajok eredete, Az ember származása.
• Charles Darwin: angol természettudós, az evolúciós elméletet alapozta meg: ennek nyomán fejlődéstörténeten alapuló rendszer, fej fogalmának a meghatározása.
• Kitaibel Pál: magyar természettudós, Linné rendszerének átültetése magyar nyelvre, sok magyarországi fajt írt le: pannonfű, kitaibel mályva
• Diószegi Sándor, Fazekas Mihály: Magyar füvészkönyv

Rendszertani kategóriák:

Fajta: Termesztett növények vagy tenyésztett állatok fajon belüli kategóriái, öröklődő az alaktani eltérés pl.: kutyafajták: vizsga, puli, agár.

Forma vagy eltérés: bizonytalan örökölhetőség, csak mennyiségi eltérés jellemző.

Változat: öröklődő alaktani eltérés van, de nincs önálló földrajzi elterjedés. Pl.: az europidok északi (szőke magas) vagy mediterrán változatai (barna alacsony).

Alfaj: öröklődő alaktani eltérés, önálló földrajzi elterjedés pl.: homo sapiens europaeus.

Az élő anyag:

Az élőlényeket az élettelen dolgoktól az életműködések különböztetik meg. Az élet első definícióját Claude Bernard francia természettudós adta meg, aki úgy fogalmazott, hogy az élet a „minden élőlényben közös jelenségek összessége."

Az életjelenségek:

Egy régebbi meghatározás szerint élő rendszer, amely életjelenségeket mutat. Az életjelenségeket 2 csoportba osztjuk: az önfenntartó vagy vegetatív életjelenségek és szaporító (önreprodukáló) vagy generatív életjelenségek csoportjaiba. Az önfenntartó életjelenségek az agyagcsere, az aktív hely- és helyzetváltoztatás képessége, az ingerlékenység és a szabályozottság. Az önreprodukáló életjelenség a szaporodás képessége.

Életkritériumok: Az élethez szükséges.

• anyagcsere: az élőlények nyílt anyagcsere rendszerek, mert a környezetükből különböző anyagokat és energiát vesznek fel, és oda különböző anyagokat, valamint energiát adnak le. (táplálkozás, kiválasztás, légzés) Az anyagcsere eredményeképpen a testüket felépítő anyagok folyamatosan megújulnak. Az aktív hely és helyzetváltozatás a mozgás képessége. Az élőlények saját energiájuk felhasználásával a helyüket vagy egyes testrészeik helyzetét tudják megváltoztatni. Az ingerlékenységük révén az élőlények a környezet megváltozását érzékelik, és arra reagálnak. Az adott válasz lehet mozgás, lehet váladéktermelés stb. A reakció mögött az anyagcsere folyamatok megváltozása áll. A szabályozottság alatt azt értjük, hogy az élőlények az őket körülvevő környezet szüntelen változásai ellenére viszonylag állandó belső körülményeket tudnak biztosítani önmaguk számára. (Pl.: az állandó testhőmérsékletű ember egészséges testhőmérséklete 36,4-36,9 °C között van, a külső hőmérséklet ingadozása ellenére is.) Az önfenntartó életműködések eredményeképpen az élőlények növekednek és fejlődnek. A növekedés során az élőlény anyagfelépítő folyamatai meghaladják a lebontó folyamatok mértékét, ez a testméret és a testtömeg megváltozását eredményezi. A fejlődés minőségi változások sorozata, amely differenciálódással jár. Ez azt jelenti, hogy új, az addigiaktól eltérő felépítésű és működésű testrészek alakulnak ki. Az önfenntartó életműködések az egyedek életét biztosítják. A szaporodás a faj fenntartását biztosítja. Az egyedek élete véges, az élőlények ennek ellenére nem pusztulnak ki, mert képesek önmagukhoz hasonló utódok létrehozására, biztosítva ezzel az élet folytonosságát. Valójában azonban a felsorolt életjelenségek nem csak az élő anyagok jellemzik. (Pl.: egy pohár víz a környezetével anyagcserét folytat, mert anyagot ad le oda - párolog - és anyagot vesz fel belőle, mert oldódik benne a levegő oxigéntartalma.)
• biológiai anyagcsere: Az élőlényeknek anyagcserét kell folytatniuk. Az élet kritériuma az anyagcsere olyan formája, amelynek során az élő rendszer fedezni képes saját anyag- és energia szükségletét. Ezekben az anyagcsere-folyamatokban központi szerephez jutnak az önszaporító körfolyamatok, amelyekben a részt vevő vegyületek apró lépésekkel alakulnak át a következő vegyületté. Az önszaporítás teremti meg a növekedés belső feltételeit.
• életprogram: Minden élőnek rendelkeznie kell egy olyan információrendszerrel, amely a felépítésére és a működésére vonatkozó utasításokat tárolja. Földünkön ez a vegyület a DNS. Ezen kívül rendelkeznie kell még egy olyan rendszerrel is, amely az ebben rejlő tartalmat értelezi és megvalósítja, továbbá az információrendszer megőrzéséről, sokszorosításáról és az utódokban történő átadásáról is gondoskodik. A vírusok például azért kerültek ki az élők köréből, mert van ugyan életprogramjuk, de a leolvasó és végrehajtó rendszerük nincs.
• stabilitás: Az anyagcsere egymással szoros kapcsolatban álló és egymásra épülő folyamatai stabilitást biztosítanak az élőlényeknek. Egyrészt ez nagyfokú belső állandóságot (homeosztázist) jelent, másrészt azt, hogy a külső körülmények megváltozásaira is képesek úgy reagálni, hogy belső önállóságukat megőrizzék, azaz ingerlékenyek.
• szabályozottság: A kiegyensúlyozott és folyamatos életműködés alapfeltétele. Az anyagcsere-folyamatok már kémiai szinten is szabályozottak, és erre magasabb szinten is további olyan szabályozórendszerek épültek ki, amelyek ugyancsak az anyagcsere-folyamatokra gyakorolt befolyásukkal fejtik ki hatásukat.
• szervezettség: Minden élőlény egy önálló, működő rendszer. Az életkritériumok együttes megléte szervezett egyedként jelenti az életet.
• evolúcióképesség: Az egyedi élet nem lett volna elegendő az élővilág sokszínű kibontakozásához, ugyanis nem képes biztosítani a változást, a fejlődést, az alkalmazkodást. Ehhez az szükséges, hogy az örökítő anyag változékonya legyen, biztosítson egy olyan genetikai sokféleséget, amely lehetővé teszi azt, hogy a változatok közül azok szaporodjanak el, amelyek a legjobban alkalmazkodnak az éppen jellemző környezeti feltételekhez.

Az életkritériumok az élet egyöntetű megfogalmazását teszik lehetővé: élő az, ami megfelel az életkritériumoknak. Napjainkban ennek azért van jelentősége, mert a Földön kívüli élet lehetőségét is kutatjuk. Az élet létezésének megítélése pedig csak azonos alapelvek szerint történhet. Az életkritériumokon kívül az élő rendszerekre számos egyéb általános tulajdonság is jellemző, amely nem kritériuma az életnek, de jellemzője. Ilyen pl.: a törzsfejlődés során a periodikusan változó környezeti tényezőkhöz való alkalmazkodás, a biológiai óra. Ez az egyes élettevékenységek genetikusan rögzült ritmusában nyilvánul meg. Pl.: az állatok aktiválása a periodikusan változó fényerősségtől függ, vannak nappal aktív rovarok, pl.: nappali lepkék, alkonyatkor aktív rovarok: szúnyogok többsége, valamint csak éjjel aktív rovarok, mint a bagolylepkék.

Teória és a hipotézis közötti különbség:

A kutatási tevékenység során mindig adódik a megválasztott témából egy problémafeltevés, amelyre a kutató választ vár. Ennek megválaszolása céljából gyakran előzetesen megfogalmazódnak különböző feltevése, hipotézisek. A hipotézisek igazolására elméletek születnek, ezeket a későbbiek során igazolni kell, vagy el kell vetni.  A hipotézis egy részben igazolt tudományos feltevés, a teória pedig teljesen igazolt tudományos elmélet.

2. Vizsgálómódszerek

Fénymikroszkóp használata:

A tárgylemezre anyagot helyezünk, amelyet fedőlemezzel lefedjük. Beállítom a tükröt, úgy hogy az egész látótér egyenletesen világos legyen. Ha a mikroszkóp belső megvilágítású, akkor erre nincs szükség. A makrocsavarokkal beállítom, hogy a képet lássam.

Fontos!

A mikroszkópban látott kép a tárgynak két fokozatban nagyított, fordított állású képe.

A mikorszkóp nagyítását a tárgylencse és a szemlencse saját nagyításainak szorzata adja meg.

Feloldóképessége az a legkisebb távolság, amelynek két végpontja még látható.

Preparátumok készítése:

A mikroszkópban csak olyan anyagok láthatók, amelyek a mikroszkóp optikájával átvilágíthatóak. Ehhez a biológiai anyagokat különböző mikro technikai eljárásokkal kell előkészíteni.

1. Kaparék

Késsel lekaparom a vizsgálandó anyag kis részét, majd a tárgylemezre egy-két csepp vizet csepegtetek és aztán beleszórom a kaparékot.

1. Nyúzat

Pl.: a hagyma belső húsos levelét felszakítom és a rajta lévő hártyát csipesszel lenyúzom. Majd tárgylemezre teszem, amire előbb vizet csepegtettem. Vigyázni kell, hogy ne gyűrődjenek meg a vékony hártyák.

1. Metszet

A borotvát párhuzamosan tartom a „levéllel" és mozgatni kezdem az egyik irányba. A legjobb, ha egy sejtrétegnyi vastagságú rész jön le, amit vízzel csepegtetett tárgylemezre teszem.

Modellalkotás:

A modellkészítés a bonyolult jelenségek vizsgálatára szolgáló eljárás. A modell segítségével a valóságban lezajló folyamatokat utánozza a kutató. A modell élethűen működik, annak ellenére, hogy a valóságnak csak a vizsgálat szempontjából lényeges elemeit tartalmazza.

Pl.: Donders-modell: Az üveg alján lévő gumilemez a rekeszizom légzésben játszott szerepét mutatja. Ha az üvegből a külvilágba vezető csövet a csappal elzárjuk, akkor a tüdő és az üveg fala közötti tér a két mellhártyaréteg közötti térhez válik hasonlóvá. Ha a gumilemezt lehúzzuk, az üveg fala és a tüdő közötti tér térfogata megnő, ezért a nyomása lecsökken. A tüdő térfogata passzívan követi a térfogati növekedést, ezért a tüdőben lévő légnyomás is lecsökken, és a levegő a külvilágból a tüdőbe fog áramlani.

Oldal: I/1.) Bevezetés a biológiába
Ingyen tanulás csak Neked! - © 2008 - 2024 - ingyentanulas.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat