Mikszáth Kálmán

(1847-1910)

---

A 19. és a 20. század elbeszélő irodalmának a kapcsa. Folytatta az Eötvös József által kezdett realizmust, így kiemelkedett Jókai Mór árnyékából. Ebben a korban ő volt a 2. legnagyobb író.

1.) Életpályája

Nógrád megyében született 1847-ben, Szklabonyán. Szülei jómódú kisbirtokosok voltak. Az itt töltött boldog gyermekévek alapjai lesznek a műveinek.

Rimaszombaton járt református gimnáziumba, majd Selmecbányán folytatta tanulmányait, itt érettségizett. Pestre ment, ahol jogot tanult, de nem szerzett diplomát.

Balassagyarmaton Mauks Mátyás mellett helyezkedett el esküdtként. Itt megismerkedett Mátyás legidősebb lányával, Ilonával. Szerelmesek lettek egymásba. A szülők az elejétől kezdve tiltották ezt a kapcsolat, Mátyás egy jól jövedelmező vőt szeretett volna, nem pedig egy írót.

Mikszáth megkérte Ilona kezét, megszöktette és titokban összeházasodtak Pesten.

Mikszáth a Magyar Néplap szerkesztője lett, viszont ez nem volt annyira jövedelmező munka. Első gyermekük meghalt, Ilona megbetegedett. Elváltak, viszont még mindig szerették egymást.

A Szegedi Naplónál dolgozott, ahol elindult a karrierje. Megírta két novelláskötetét: Tóth Atyafiak, Jó Palócok. Ezáltal helyreálltak az anyagi gondok és újra elvette feleségül Ilonát. Három gyermekük is született.

Országgyűlési képviselő lett. Később megbetegedett és elzárkózott horpácsi kastélyába. 1910-ben a 40. pályaévének ünnepségén a Magyar Tudományos Akadémia tagja lett, Falut is neveztek el róla: Mikszáth falva. Erre két hétre, hirtelen meghalt.

2.) Művészete

Műveire jellemző, hogy háttérbe szorul a pátosz és a retorika, így helyet ad az élő szóbeli kötetlenségnek. Történetmondásában mindent közölni akar. Művei szerkezete zilált. Jelen van a realizmus, bírálat, költészet, józan megfigyelés és a romantika. Sokszor ironikus és humoros a stílusa. Alkotásaiból hiányzik a teljesség, a társadalom átfogó ábrázolása.

Novellákat és kisregényeket írt, amiket gyakran folytatásokban adta közre. Sok kitérőt tesz = anekdotákat (= új történeteket) írt a műveibe.

Szerette a különcöt: a furcsa viselkedésű, különös gondolkodású embert.

Történelmi témájú műveket írt, a hétköznapi dolgokat írta le.

Karcolatokat is írt (= szatirikus rajzok).

Megjelent a dzsentri réteg a műveiben.

Dzsentri: elszegényedett nemesség, akik nem tudnak, vagy nem akarnak alkalmazkodni.

®    Úri Don Quijote: Elszegényedett nemesek, akik nem akarják érzékelni az idő múlását, képtelenek alkalmazkodni a polgári életformához, ragaszkodnak az ősi szokásaikhoz. Nem élősködők. (Pl.: A gavallérok)

®    Úri Svihák: Élősködők, erkölcsileg lezüllenek, szélhámosak és nem dolgoznak semmit. (Pl.: A Noszti fiú esete Tóth Marival)

Történelmi regénye: pl.: Fekete város

Életrajzi regénye: pl.: Jókai Mór életrajza és kora: emberközelinek mutatja be Jókait. A Révay kiadónál adatja ki.

Elbeszélései:

Tóth Atyafiak: 4 nagyobb novellából áll.

Jó Palócok: 15 kisebb novellából áll.

Jellegzetességei: Más a téma, nem olyan, mint Jókai, de mind romantikus alkotás. A paraszti élet felé fordul, mély lelki életet élő embereknek mutatja be őket. Mogorvaságukon belül ott van a melegség és az erkölcsi tisztaság. Emiatt az uraik fölé kerülnek erkölcsileg.

Nem csak falusi idilleket, hanem nyugtalanító tragédiákat is ír: pl.: A néhai bárány, Bede Anna tartozása - a lélek tisztán kerülhessen a mennybe.

Patriarchális világban élnek, nem lázadoznak a helyzetük miatt. Újszerű a természet szerepe: sokszor, mint főszereplő:

®    Aktív cselekvő lehet: beleavatkozik a cselekménybe.

®    Kifejező jelleget ad: utal a belső tulajdonságokra

®    Sejtet: érzetet sejtet

Más hangon ír. Természetes beszédhangján, beleéli magát a mesélő alakjába. Írói kitérőket is ír. Olyan, mintha kívülálló lenne.

Novellái romantikus vonásai: különös téma, váratlan fordulatok, túlzás, eszményi lányalakok, realista vonások, részletes leírások, a szereplő lelkének ábrázolása, kritikai hajlam.

3.) Az a fekete folt

Expozíció: Hosszadalmas a bevezetés, a tájtól közelít a témára. Bemutatja a színhelyet, szinte mesébe illő tájról beszél.

Először a meseszerű tájleírást olvashatjuk, amibe szép tulipánokról, fákról ír.

Majd leírja az aklot, ez is mesébe illő. Láttatva mutatja be az aklot, itt jellemző a hétköznapi élet szókincse, palóc kifejezések, pl.: „ösmeri a mórest". Az ember és a természet nagyon közel állnak egymáshoz. Együtt alszik a kislány és a barika, jelen van a humor is kissé.

Majd bemutatja a főszereplőt, Olej Tamást: Elsőként a falusi emberek szemszögéből: hallgatag, szívtelen, szófukar ember, „az erdők vadállata". Szerintük a lányát nem szereti jobban az állatoknál, Nem érintkezik az emberekkel, teljesen elzárkózva él. 3 ura van: az Isten, a herceg és a vármegye urai. A felesége temetésén még csak nem is sírt.

Aztán belső jellemzés: az emberek nem ismerik a belső lelki életét. Hiába hiszik, hogy nem szerette a feleségét, mert nem sírt a temetésen, ő még mindig, 16 év után is gondol a feleségére, állandóan hallja a hangját, ott él a lelkében. Belülről részvéttel ábrázolja hősét: „Ne higgyétek, hogy Olej nem gondolkodék!"

Bemutatja aztán Anikát, Olej 16 éves lányát. Szép, karcsú lány, gondoskodik az apjáról, kedves és naív. Azt hiszi, hogy mindenki jó, mert ő is jó.

Bonyodalom: Megérezik Talári Pál herceg, innét megszakad a nyugodt idilli helyzet. A herceg tejet kér Anikától, erről később Anika elbeszéléséből fogunk tudni. Estére Anika pörköltet készít, ez azt jelenti, hogy vendég jön a házhoz. Anika azt hiszi, hogy a herceg vadász. Olej megszidja, mert nem fogadott el pénzt a hercegtől. Olej első benyomása a hercegről: be sem mutatkozik, nagyon lenézően beszél, lejuhászozza Olejt, a kalapját sem veszi le, tiszteletlen. - a jellemzése elnagyolt, ebből látjuk, hogy Mikszáth arisztokrataellenes.

Olej harmadnapig tűri szótlanul a herceget, majd beszél vele. A fő ellentét a műben a herceg és Olej között van.

Kibontakozás: A herceg kedvesen szól a lányhoz, kell neki Anika. „A lány nem áll az uradalom szolgálatában!" - mondja Olej. Megfenyegeti a herceget, aki meghátrál.

„Nekem a lányod kell minden áron." - a herceg gátlástalan, csak a szeretőjének akarja Anikát, mert nem hercegnét, hanem hercegnőt akar csinálni belőle.

Tetőpont: A herceg felajánlja a brezinai aklot Anikáért cserébe. Olej kissé megtorpan, de erősebb a becsülete és elutasítja az ajánlatot. A herceg észreveszi Olej bizonytalanságát és taktikát vált. Övé lesz az egész birtok, ha szemethúny Anika elrablására. A juhász beleegyezik ebbe. De nagyon megbánja. Bűntudata van, nem tud a gondolat elől elmenekülni, hogy odaadta a lányát az akolért cserébe. Már nem sikerül visszafordítani az eseményeket.

Megoldás: Olej felgyújtja az egész aklot, hogy megnyugodjon. Számára a juhok voltak a legkedvesebb dolgok, de megtette. Nem tud becstelen módon élni. Marad egy fekete folt Olej lelkében - hogy odaadta a lányát. És ottmarad az elégetett akol fekete foltja is. - ez a két dolog a cím magyarázata. Ezáltal Olej megcáfolja a népítéletet: hiába tűnik olyan embernek, akinek nincsenek érzései. Igenis vannak érzései, nem képes becstelen módon élni.

2 féle ábrázolásmód van a műben:

®    Romantikus vonások: témaválasztás, leányszöktetés, különleges tulajdonságok, ellentétekre épül Olej megismerése például, Anika tiszta, naiv alakja ~ hasonlít Jókai nőalakjaira.

®    Realista vonások: táj bemutatása, ami részletes, Mikszáth arisztokrata ellenessége, ami megnyilvánul abban, hogy nem nagyon mutatja be a herceget és tiszteletlennek formálja. Megjegyzések vannak. A lelki folyamatok testi megjelenítése, pontos leírása.

4.) Beszterce ostroma

Megírásának előzményei:

Eötvös József regényeiben már megjelent a realizmus, ami a 19. század egyik legfontosabb ábrázolási módja. A magyar széppróza Mikszáth művészetében szakadt ki Jókai romantikájának bűvköréből, és fokozatosan közeledett a realizmus felé.

Ekkor már híres és népszerű író volt. Először folytatásos regényként közölte a Pesti Hírlapban.

1895-ben íródott, műfaja kisregény.

4 szerkezeti egysége van: Estella, Kedélyes Atyafiak, A túsz, Az éj.

Lényeg, hogy hiteles legyen a regény. Szerkezete eltér az eddigiektől. Stílusa romantikus és realista. Hangneme az élőbeszédhez közeli, anekdotázó. Csak a főhős van sokoldalúan jellemezve, a többi szereplőt inkább kívülről látjuk csak. Anekdotikus szerkesztésű, valóságábrázolás, társadalomkritika van benne.

Anekdota: rövid, csattanós, humoros történet, ami közismert személyeket jellemez. Eredetileg írásba nem adható történeteket jelentett.

Keletkezés körülményeiről a bevezetésben ír. Az író Pongrácz Károllyal vacsorázik, ő mesél Pongrácz István grófról, akinek különc alakja felkeltette Mikszáth érdeklődését. Engedélyt kér István gróf családjától, hogy megírhassa a Beszterce ostromát. A megjelenés előtt még élt a gróf, várúr volt, a parasztjait katonáskodásra bírta, hadjáratokat tartott, középkori módon élt. 

Cím:

Elfedi a lényeget, az alcím, viszont egyértelműen arra utal, hogy jellemközpontú műről van szó, ami így hangzik: Egy különc ember története. Ez a cím felveti a kérdést: Kihez képest különc a hős? Erre a kérdésre a mű egésze ad választ.

A regény egy anekdotával kezdődik, Nedec várának a megmeneküléséről ír, hogy a Habsburg-kormány elrendelte a Rákóczi-szabadságharc leverése után, hogy minden magyarországi várat le kell rombolni. Néhányat sikerült kastéllyá kinevezni, ezek között volt Nedec vára is, melynek ura Gróf Pongrácz István volt.

Messziről indít az első két szerkezei rész, majd a harmadik részben kapcsolódnak össze az eddig párhuzamosan futó cselekményszálak. Az első két rész időben és térben is távol esnek egymástól, a harmadik résztől felgyorsulnak az események, majd a negyedik részben inkább a történésnek van nagy szerepe.

Szereplők:

Pongrácz: az úri Don Quijote alakja, nyugodtan éle a maga különc kis életét. Hóbortjait kímélik, megbecsülik, az egész vármegye a cinkosa. Megfeledkezett az időről, egy régi középkori világhoz csökönyösen ragaszkodik. Becsületre méltó ember, nemes érzések élnek benne, van benne valami lovagi finomság és tisztaság. Nem önző, nincs benne mohó élvezetvágy és hazug képmutatás. Derék szál legény, magas, daliás, piros arcú, hetyke bajszú, sánta. Matykó nem gyógyította meg, mert fájt volna neki, hogy helyre teszik a lábát. Úgy tört el a lába, hogy megbotlott a lova és leesett róla. Szerelmes volt Medici Katalinba. Mikszáth sok oldalról, sokféle helyzetben mutatja be alakját.

Behenczy: Az úri svihákhoz tartozik. Elaljasodott tulajdonságokkal rendelkezik, erkölcsileg lezüllött, élősködővé vált, elszegényedett dzsentri, ragaszkodni akar a régi úri életmód látszatához.

Emil: ifjú álmodozó (=Miloszláv).

Trnowszky: meggazdagodott, keményen dolgozik, rideg a rokonaik iránt. Önző, kapzsi.

Klivényi József: kishivatalnok, mindenben üzletet szimatol, később elzüllött és erkölcstelen lesz.

Apolka: Jókai-regényből lépett elő, gyönyörű, hosszú hajú, erélyes ártatlan és őszinte lány.

I. rész: Estella

Megismerjük Pongráci Istvánt, Estellát, Behenzyéket, Nedec várának lakóit és a környéken élő embereket. A színhely bemutatása elnagyolt, inkább a hiedelmeket és a mondavilágot írja le. „Ide ugyan be nem tolakodik a 19. század!" ez a műben szereplő kritikus megjegyzés.

Pongrácz István lovagi tornákat és hadgyakorlatokat tartott a parasztjainak. Alattvalói szerették, mert jószívű volt. A kastélyban nem volt asszony, így a környékbeli nemesek nem szívesen látogatták meg. Ezért egy cirkuszban megvette Estellát, aki japánból származó trapéz táncos lány volt, 600 forintért. Csinos pompás idomai voltak, hajlékony, vörös hajú, sokat tapasztalt lány volt és csak magyarul beszélt.

Pongráczot viszont nem érdekelték a nők, hiába akarta magát elvetetni Estella. Úgy tett, mintha szerelmes lenne a grófba.

Pongrácz az életét a lovagi szertarásoknak szenteli. Egy napja: reggel misére megy, délig hadgyakorlatozott, délben ebéd volt: mozsárágyú jelezte a fogásokat és kürtszó az ebédhez készülést. Ebéd után dohányzott, majd az ablakból szórta a pénzt, utána Estella szórakoztatta a csontteremben. Közben elaludt a pamlagon. Utána kocsikázni ment, vacsora után borozgatott a lengyelével, 11 órakor pedig szigorúan lefeküdt aludni. Előtte egy apród vakargatta a lábát és egy diák olvasott neki a saját élettörténetéből.

Könyvben meg is kapja a Don Quijote regényt, Montesiczky kisasszonytól, mert ő rózsát kapott Pongrácztól. A könyv mellé a rózsa töviseit is visszaküldte.

Összehasonlítása Don Quijotéval:

Don Quijote: beleütközik a valóságba, nagy eszméi vannak.

Pongrácz Istvánnak nincsenek nagy eszméi, elfogadják az életmódját, és emberileg többet ér a körülötte élőknél.

Ez alatt a szomszéd kastélyban: Krivánkán élt a Behenzy család. Behenzy Pálnak és fiának, Károlynak régóta nagy vagyonuk volt, de hamar elfogyott, már addig jutottak, hogy csak egy rozoga váruk és egy gazdasszonyuk maradt. Pál felesége meghal, és évente kapnak pénzt, amit becstelenségre költenek. Behenczy a nőkre költötte a pénzét, és elkergeti a fiát, aki eladja a harangot, ami akkor kongott, amikor a család tagjait temették, neki csak a pénz kellett.600 forintért adta el Károly a harangot, majd Pál él meg ebből a pénzből.

Károly Pongráczhoz megy el, aki befogadja, udvari orvos lesz belőle.

Egyik nap az ebédnél Károly nyíltan udvarolni kezdett Estellának, Pongrácz egy titkos gomb megnyomásával a várbörtönbe ejtette. Onnan Estella kimenekítette és álruhában együtt elszöknek Besztercébe. Pongrácz követeket küld Besztercébe, hogy adják ki Estellát és Károlyt. Ez volt régen a szokás. Viszont megtagadták az engedelmeskedést és Pongrácz serege útnak indult Beszterce ellen.

II. rész: Kedélyes Atyafiak:

Zsolna városában vagyunk. A Trnowszky családról ír. Az apa nagykereskedő, akinek 3 fia van: Péter: méhész, viaszkereskedő; György: orvos; Gáspár: juhtenyésztő. Közülük Péter és Gáspár jól élnek, viszont György elszegényedik, majd meghal és egy kislányt hagy maga után: Apollóniát. Gáspárnak van egy fia: Miloszláv. Apolka 11 éves kislány volt, akinek a gyámapaságára Gáspár és Péter is igényt tartott. György temetésén összeveszett a két testvér. Végül Klivényiné felesége vette magához, aki a városi írnok felesége volt. A testvérek ezért nagyon megharagudtak és nem támogatták anyagilag a kislányt.

Klivényi részeges, durva ember volt, verekedett, mindig pénzt akart kérni a lány eltartására, viszont nem kap érte semmit. Emiatt cselédnek tartja, veri, rongyokba öltözteti. Apolka „vézna teste tele volt kék foltokkal".

= Realizmus: a társadalom rétegeit mutatja be.

Egyik nap Apolka találkozott Péterrel az utcán, aki vett neki egy csomó édességet. Amikor Gáspár ezt meghallotta, egyre többet kezdett költeni a lányra. (a két testvér gyűlölte egymást)

Viszont a pénz legtöbbször Klivényi zsebére került, és Blázy polgármester elérte, hogy elvették tőle a lányt. A két testvérhez került, fél évre Péterhez, majd félévre Gáspárhoz.

Péter szláv felfogásban nevelte, nála nem szeretett lenni, a szláv nevelés miatt.

Gáspár magyarul nevelte, akinek a fiába beleszeretett: Emilbe.

Megtudják, hogy Apolka beleszeretett a lányba és mindkét testvér elküldi magától, így újra Klivényihez került.

Mikor Klivényiné betegeskedett, halálának napján elvitték Apolkát egy előadásra, ahol megismerkedett Behenzy Pállal. Jött a hír, hogy Klivényiné meghalt, a hazafelé vezető úton Klivényi megkérdezte a lányt, hogy feleségül megy-e hozzá., erre a lány elrohant. A Vág folyó partján talált rá elájulva, Rebernyik János, aki hajdú volt, és bevitte a városházába. A lány öngyilkos akart lenni.

Blázy másnap elhatározta, hogy új nevelőszülőket keres Apolkának.

Közeledett a sereg.

Péter és Gáspár tipikus alakjai a kornak. Nagyosodó polgárok, mindig ügyeskednek, a város leggazdagabb polgárai, viszont lelkileg és erkölcsileg semmit sem érnek, mivel önzők irigyek, nem ismerik a testvéri szeretetet.

III. rész: A túsz

Egyesül a két cselekményszál.

Megérkezett Pongrácz serege, akiknek első útjuk a kocsmába vezetett, társai próbálták lebeszélni a tervéről, de ő hajthatatlan maradt. Az emberei tudták, hogy ha ezt folytatja, bolondokházába fogják vinni. Végül a fejébe szállt a bor és elaludt.

A sereg tudta, hogy Pongrácz csak akkor fog visszavonulni, ha a sértett büszkesége kiengesztelésére a beszterceiek követeket küldenek, Estella helyett ideiglenesen egy másik lányt adnak cserébe. A szervezést Pruzsinszky intézte. A követ Lengeffy Elemér színtársulatából, vándorszínészek alkották.

A követet kedvesen fogadták és beleegyeztek az alkuba. A lány, akit Estelláért adtak, Apolka volt, hiszen Blázynak el kellett helyeznie őt, így ez az ötlete támadt. Az átadás nagy tisztelettel történik. Visszavonul a sereg.

Pongrácz megváltozik, a lelkében elmélyül az egyénisége Apolkát látva. Apai szeretetét mutatja, pedig olyan, mintha szerelmes lenne a lányba. Ezek után csak a lány neveltetésével foglalkozik.

Kérők jönnek az estélyekre, bálokra, akikre Pongrácz féltékeny volt. Mikor Odódy vállon akarta csókolni Apolkát, a gróf párbajra hívta, ahol súlyosan megsebesült. Apolka ápolta őt, szerencsére 20 nap után jobbra fordult az állapota. Majd megjelent Tarnóczy Emil, (aki Miloszláv volt, Apolka szerelme) aki ügyvéd volt, szerette volna Apolkát örökbe fogadni. Emil beleegyezett, ha utána feleségül veheti Apolkát.

Börtönbe veti Emilt, majd mást kért meg az ügy elrendezésére. Emil a várban raboskodott. (apró, gyűszűben lévő papírkán derült ki a dolog.)

IV. rész: Az éj

Villámgyorsan elterjedt a hír, hogy Emil a várban raboskodik. Egy pesti lap cikket is közölt róla. Pongrácz nem akart engedelmeskedi a szép szónak, támadni akartak, de kihozták a várból, mivel sok alagút volt. A várbeliek nem tudták, hova tűnt a rab, így megijedtek.

Pongrácz közben nagyon beteg lesz, lelkileg megbetegszik, egészségi állapota leromlik, retteg, megőrül.

Miloszláv és Blázy mindent megtettek, hogy kihozzák a várból Apolkát. Arra a döntésre jutottak, hogy visszacserélik Estellára. Miloszláv megvette Behenzyéktől Estellát 600 forintért. Újból előállt a besztercei delegáció, újra Lengeffy színtársulatából a színészek alkották és visszacserélték Estellát Apolkára.

Pongrácz úgy akarta eltemettetni magát, hogy ő és a lova egy koporsóba férjenek bele. Körbejárta ismerőseit és mindenkitől elbúcsúzott.

A csere napján a szobájában mérget szedett be és elbúcsúzott szeretteitől, Apolkától.

A szerelmesek örültek, hogy újra egymásra találtak, bár a tragédia árnyékot vetett a boldogságukra.

Pongrácz Istvánt pedig nem a lovával temették el, hanem egyedül. Apolka és Emil összeházasodtak.

Megoldás: Győzött a valóság, tragikus.

Mikszáth szerint a nemesi érzéseket csak a bolond érzékeli.

2 féle idő:

• Külső idő: 19. századi magyar társadalom
• Belső idő: 17. századi élet: Pongrácz élete: Erkölcsileg a környezete fölé emelkedett.

Oldal: Mikszáth Kálmán
Ingyen tanulás csak Neked! - © 2008 - 2024 - ingyentanulas.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat