A hormonrendszer és működése
1. Hormonális működések
A szervezetben lezajló elemi folyamatok többnyire fizikai és kémiai változások. Minden élőlény előre meghatározott és reprodukálódó program szerint szerveződik, tartja fenn magát, hoz létre utódokat és illeszkedik a környezetébe. Eközben rengeteg információ áramlik a szervezeten belül és azon kívül, tehát a szabályozás alapvető eleme a kommunikáció.
A soksejtű élőlény szervezetében a sejtek között többféle csatornán folyik a kommunikáció. Közös bennük, hogy kémiai közvetítő anyagokkal működnek, ezeket transzmittereknek nevezzük. Ezek olyan szerves vegyületek, amelyek a kibocsájtó sejtet elhagyva közelebbi vagy távolabbi célsejtekre hatnak. Célsejtnek az számít, ami fogékony az adott transzmitter iránt, mely a célsejt felületén vagy belsejében specifikus receptorok vannak a transzmitter megkötésére és a további folyamatok elindítására. A receptorok maguk is szerves molekulák, többnyire fehérjék.
Az evolúció során párhuzamos fejlődéssel két szabályozó rendszer alakult ki, az idegrendszeri vagy neurális és a hormonális vagy endokrin rendszer. Mivel egymással is szoros összhangban működnek, együtt
neuro-endokrin rendszernek nevezzük.
Hormonrendszer feladata:
hormonrendszer + idegrendszer
hatása: lassú, de tartós hatása: gyors, de rövid
Hormon:
Olyan kémiai szabályozóanyag, amely a termelődési helyüktől távol fejtik ki hatásukat, belső elválasztású mirigyekben termelődnek, és hatásuk helyére a vér szállítja őket. Módosítják a célsejt működését.
Receptor-különbség:
Ugyanaz a hormon más szervben más hatást fejthet ki. A receptor elhelyezkedhet a sejthártyában és a sejten belül is.
2. Belső elválasztású mirigyek
Belső elválasztású mirigyek:
Nincs kivezető csövük, váladéka a hormon melyet vérbe, vagy testfolyadéka ürít.
Receptor:
Sejtfelszíni, vagy sejten belüli molekulák, melyek megkötik a hormont és így az kifejtheti hatását.
Hormonrendszer hierarchiája:
Hipotalamusz hormontermelése és hormonjainak hatása:
Hipofízis rendszer. Agykoponyában találhatók, a 4. agykamra területén találhatóak, a töröknyereg nevű csonton. E rendszerben kapcsolódik össze a legszorosabban az idegrendszer és a hormonális rendszer működése.
Hipotalamusz nagysejtek és hipofízis hátsó lebeny:
A nagysejtek 2 féle hormont termelnek, amelyeket a hipofízis hátsó lebenyei tárolnak.
Hipotalamusz kissejtek és hipofízis első lebeny:
A kissejtes magok serkentő faktorokat termelnek, ez által az első lebeny 6 db hormont termel.
Gyerekkorban:
Felnőtt korban:
Pajzsmirigy működése és hormonjainak hatása:
A gégénél, a pajzsporc előtt helyezkedik el. Többféle hormont is termel, de 90 % a Tiroxin, ami a szervezet legáltalánosabb hatású hormonja az emberi szervezet normális fejlődéséhez elengedhetetlen. (Pl. serkenti a növekedést, fokozza az alapanyagcserét, alapja a csontosodási folyamatnak, az agyszövet fejlődésének).
Hiánybetegsége: kreténtörpeség: jellemző az aránytalan növekedés és szellemileg visszamaradottság.
Felnőttkorban: golyva, strúma: pajzsmirigy megnagyobbodás. Basedow-kór: fokozódik az anyagcsere, fogyás, idegesség, ingerlékenység, a szem mögötti kötőszövet megnagyobbodása miatt a szem kidülled.
Mellékpajzsmirigy: A pajzsmirigy mögötti kötőszövetbe ágyazva négy rizsszem nagyságú testecskéből áll. Túlzott termelődésekor a csontok felritkulnak, "lágyulnak", a zsigerek meszesedésnek indulnak.
Mellékvese működése és hormonjainak hatása:
A mellékvese a vesén helyezkedik el.
Kérgének 3 rétege van: mindhárom más-más hormont termel.
Hasnyálmirigy működése és hormonjainak hatása:
Langerhansz-szigetek: elszórt sejtcsoportok, amik a hasnyálmirigy 10%-át adják.
Hormonok:
Férfi nemi hormonok és a hormonok hatásai:
Női nemi hormonok és a hormonok hatásai:
A női nemi ciklus során végbemenő változások:
|
a nyálkahártya megnő.
Ez a hormon a progeszteron.
A petefészekben a petesejtek tüsző állapotban
vannak. Az első menstruáció
10-15 éves korban megtörténik. A ciklus 14-15. napján ovuláció, azaz peteérés történik. A sárgatestből
kiválik a petesejt, ami 24
órán keresztül megtermékenyíthető.
Az ovuláció során a nemileg
érett női testben egy petesejt érik meg (esetenként kettő, ami kétpetéjű ikrek születéséhez vezethet). A méh nyálkahártyája, az endometrium folyamatosan megvastagszik. Ovuláció
után a méhfal megváltozik, képessé válik a megtermékenyített petesejt befogadására és terhesség kialakulására. A ciklus közepe táján az ösztrogének szintje is emelkedik, amit hamarosan követ az LH termelődése, ami az érett petesejt kilökődését idézi elő.
A petesejt bekerül a petevezetőbe, közben a felrepedt tüszőből kialakul a sárgatest, ami a ciklus hátralévő részében, egészen a menstruációig termeli a progeszteront. Közben a méh nyálkahártyája megvastagszik, dúsan erezetté és mirigyessé válik, felkészül a megtermékenyített petesejt (zigóta) beágyazódására. Ha a megtermékenyítésre és a terhességre nem kerül sor, a méhfal leválik, és új ciklus kezdődik.
Terhesség:
Hormonális fogamzásgátlás biológiai alapjai:
A fogamzásgátló tabletták általában magas nemi hormon tartalmúak. Bár a maiak között rengeteg minimális tartalmú fogamzásgátló tabletta található. Vannak közöttük olyanok, amik magas ösztrogéntartalma gátolja a petefészekben a tüszőérést. Vannak, amik nem a tüszőrepedést gátolják, hanem a méhnyak nyáktartalmát áthatolhatatlanná teszik a hímivarsejtek számára.
A hormontermelés szabályozása:
Az agyalapi mirigy több olyan hormont is termel, melyek felelősek más endokrin mirigy hormontermeléséért. Az endokrin szabályozásban a visszacsatolási elv érvényesül. A szabályozó hormon termelődése növekszik, ha a szabályozott hormon szintje csökken. Ez a rendszer normális körülmények között nagyon érzékeny a változásokra, és gyors reakcióval képes beállítani és megfelelő szinten tartani a hormontermelést.
Cukorbetegség: diabetes mellitus
India: a betegséget "édes vizelet kór"- nak nevezték, a betegségre gyanús egyének vizeletét hangyákkal tesztelték. Ha a hangyák "kedvelték" a vizeletet, az arra utalt, hogy abban sok cukor van.
Európában szokás volt a vizeletet megkóstolni.
A cukorbetegség ma a civilizált országokban népbetegség. A cukorbetegségnek több formája van.
A szervezet anyagcseréjének krónikus megbetegedése. A betegség lényege az, hogy a hasnyálmirigy Langerhans-szigetei (insulái) hormonjukat, az inzulint nem termelik elegendő mennyiségben. Ezért a szervezet cukorfelhasználó képessége csökken, a vér cukortartalma emelkedik, és a cukor megjelenik a vizeletben, aminek a mennyisége megnő.
Kialakulásának oka: a kellő mennyiségű hatásos inzulin termelődésének a hiánya. Nagy befolyása van a túlsúlyosságnak, a hiányos testmozgásnak, a rendszertelen és egészségtelen táplálkozásnak, magas vérnyomásnak és az öröklődésnek.
Ha nincs elegendő inzulin, a sejt nem képes a glükóz elégetésére, ezért az energiaszükségletét a fehérjék és zsírok lebontásából tudja biztosítani. Gyorsul a fehérjelebomlás, csökken a fehérjeszintézis. A fehérjehiány gyengíti a fertőzésekkel szembeni ellenálló képességet, károsodik a zsíranyagcsere is. A cukor mennyisége növekedik a vérben, majd megjelenik a vizeletben is.
Acidózis: a májban és más szövetekben a zsírsavakból olyan nagy mennyiségben keletkeznek acetill-KoA-molekulák, hogy az meghaladja a szövetek igényeit. Így egy részük a májban acetoacetáttá alakul. Ha nagy mennyiségben kerül a szervezetbe, akkor ketózis alakul ki. Savassá válik a vér és a vizelet. Ennek következményeképpen jelentős a vízveszteség, a nátrium- illetve a káliumion-veszteség is.
Fokozódik a szomjúságérzet, nő a vizelet mennyisége, csökken az éhségérzet, aceton szagú a lehelet. Kiszárad a bőr, a perifériás idegek károsodnak. Jellemző az érelmeszesedés, lassú sebgyógyulás, amputálás. Kialakulhat kóma. Az időben felismert cukorbetegség hosszú ideig egyensúlyban tartható. Enyhébb mértékű cukorbetegségek kezelésében hatásos csak a diéta, ha ez nem hozna eredményt, gyógyszeres kezelésre van szükség. Legsúlyosabb esetekben az inzulint folyamatosan vérbe kell juttatni. Fajtái: